Francsics László:
Fenntarthatóságról az építészetben
Kivonat
A fosszilis energiahordozók hadrendbe állításával a társadalom energetikai szempontból is függetlenné vált a helyi környezeti és éghajlati adottságoktól. Ebben a függetlenedésben az építészet és az építőipar is jelentős szerepet játszik. Építőiparunk 5, épületállományunk fenntartása 45 százalékban részesedik a világ energiafogyasztásából. Mindeközben egyre inkább kiszolgáltatottá válunk az energiaellátástól. A fenntarthatóság eszméi leginkább az épületszerkezeti és épületgépészeti rendszerekben keresik a megtakarítás lehetőségét, ám arra kényszerülnek, hogy figyelmen kívül hagyják a társadalmi rendből, rendszerekből és társadalmi beidegződésekből származó túlépítést. Az építőipar korlátozott értelmezési sávban, szakemberek szűk csoportjának határozza meg a feladatát. Az építési folyamatból hiányzik a célcsoportok valódi igényeinek feltérképezése, az élő- és kultúrkörnyezet tágabb és szűkebb vizsgálata, a mikroklíma adottságaihoz való ésszerű és többoldalú kapcsolódás. A társadalom egésze pedig nem rendelkezik a fenntarthatóság kérdéseire adható alapvető válaszokkal.
A teljes cikk letöltéséhez be kell jelentkeznie!
