Pattantyús-Ábrahám Ádám:
A középkori tetőszerkezetek fejlődése a barokk fedélszékek kialakulásáig

Hazánkban a középkori tetőszerkezetek elsősorban a germán területeken kialakult szerkezetek hatását mutatják. Románkori tetőszerkezetek jellemzője az üres fedélszerkezet, a torokgerendás fedélszerkezet kötőgerendára állított dúcmerevítéssel vagy sarokmerevítéssel. Gótika korai első szakaszában már magasabb tetőket kezdtek alkalmazni. Függőleges terheket a torokgerenda, míg a szélterhet az andráskereszt merevítés viselte. Gótika második szakaszában új merevítési rendszert használtak a középső tengelyre helyezett oszlopok. A gótika harmadik szakaszában alakultak ki a szelemenes tetőszerkezetek. A csarnoktemplomoknál a mellékhajók belmagasságát majdnem a középhajót lefedő boltozat szintjéig emelték, ezáltal megkettőződött a tető szélessége és magassága is. A középső szakaszt a belső falakra állított székállás vagyis oszlopok és szelemenek tartották,a szélső szarufát a székoszlopokra támasztották. Merevítési rendszerek többfélék voltak. A sok fejlesztés végeredménye egy letisztult szerkezet: a függőleges és statikus terhelésekkel szemben a csomópontok fix megtámasztásúak, míg a dinamikus terhelések hatására a csomópontok elmozdulhatnak, így feszültségcsúcs kevésbé tud kialakulni.
Kulcsszavak: történelmi tetőszerkezetek, üres fedélszék, torokgerendás fedélszerkezet, andráskereszt merevítés, szelemenes tetőszerkezet, fix megtámasztású, elmozduló csomópontok