Dr. Tóth Elek DLA:
A hővezetési tényezők korrekciójának elmélete és gyakorlata

Az elmúlt 35 év során az épületfizikai ismeretek, és azok alapján a szabványokban megfogalmazott követelmények sokat változtak, fejlődtek. Az egyik legtöbb problémát a határoló szerkezetek hőátbocsátási tényezővel kifejezett hőszigetelő képességének meghatározása okozta. Ennek meghatározásához ugyanis elengedhetetlen a szerkezetet felépítő rétegek anyagai hővezetési tényezőinek ismerete. 1979 és 1991 között a hőtechnikai szabványos táblázatos értékeket közöltek a szokásos anyagok hővezetési tényezőiről. Ezek az értékek korrekció nélkül, közvetlenül felhasználhatók voltak a számításokhoz. 1992 után a hővezetési tényezőket aktuális mérések alapján remélte meghatározni az új szabvány, és csak „jobb híján” javasolta a korábbi táblázatos értékek használatát, mely értékeket azonban a beépítési körülményektől függően jelentős korrekcióval (rontó tényezővel) javasolt figyelembe venni a számításoknál. A tervezők helyzetét tovább bonyolította, hogy az ország EU-csatlakozásának előfeltételeként 1995-ben megszűnt a magyar szabványok kötelező alkalmazása, illetve önkéntessé vált az alkalmazás. A legutolsó magyar hőtechnikai szabvány végül 2012. januárjában került visszavonásra. A helyébe lépő előszabvány megszövegezéséből a hővezetési tényezők korrekciójának kérdése egyszerűen kimaradt. Ugyanakkor már 2000-ben bevezetésre került (ugyancsak önkéntes alkalmazás lehetőségével) két MSZ-EN-ISO harmonizált európai szabvány, melyekben a hazai szabványtól helyenként erősen eltérő anyagjellemzők (hővezetési tényezők), és azoknak a beépítési körülményektől (hőmérséklet, páratartalom és öregedés) függő korrekciója szerepel javaslatként. A tervező egyéni döntésének és választásának hatása az épület hőszigetelő képességére és energiatakarékosságának szintjére az utóbbi években jelentősen megnövekedett!
Kulcsszavak: hővezetési tényező; lambda-korrekció; hőszigetelés; szabványismeret; épületfizika