Dr. Hegedűs István:
Kommentár dr. Kollár Lajos "Térlefedő tartórácsok statikai tervezési szempontjai" címmel 50 évvel ezelőtt megírt cikkéhez
Kivonat
A térbeli rácsok a hatvanas években újszerű szerkezeteknek számítottak, újszerűségük elsősorban a mérnöki szerkezetek hierarchikus szerkesztési elveinek meghaladásából adódott. Az erőtani számítások konvenciói és módszerei a hierarchikus építési mód igényei szerint alakultak ki. Ezek a módszerek vissza is hatottak a mérnöki szemléletre: a tervezők ,,tiszta erőjátékú” szerkezetek kialakítására törekedtek, amelyek a valóságban is teljesítik az erőtani számítások egyszerűsítő feltételezéseit. A hierarchikus szerkesztési elvektől való eltávolodás a magasépítési acélszerkezetek körében csak a XX. század közepétől figyelhető meg a térbeli rácsos lefedések megjelenésével. Kollár Lajos problémaérzékenységét és tájékozottságát dicséri az 1965-ben megjelent cikk, amely a síkbeli rácsos tartók együttdolgoztatásának és a kétirányú teherviselésnek a térbeli rácsokban megmutatkozó előnyeit mutatja be.
A teljes cikk letöltéséhez be kell jelentkeznie!
