Dr. (PHD) Gajári György:
Az anyagi komponensek szerepe az aszfalt mechanikai viselkedésében

Önmagában a bitumennek vagy a kőváznak a nyírással szembeni merevsége és a szilárdsága szobahőmérsékleten illetve nyomás nélkül nagyon kicsi. Az aszfalté, mely a két anyag keveréke, a komponensekhez képest nagyságrendekkel nagyobb. A cikk többek között arra a kérdésre kíván magyarázatot adni, hogy vegyi folyamatok hiányában a fenti jelenségnek mi a magyarázata. A szerző három kísérleti tényből kiindulva azt a hipotézist állítja fel, hogy a merevség és szilárdságnövekedés a keverék
tömörített kővázában ébredő belső nyomófeszültségből adódik. Az előfeszítést a bitumen okozza, mely a lehűlés következtében – a nagy hőtágulási tényezője miatt – zsugorodik, a kővázat összehúzza, előfeszíti. Képlékeny alakváltozások magas hőmérsékleten az optimális értéket meghaladó bitumentartalom esetén azért alakulnak ki, mert megnőnek a semleges feszültségek, következésképpen lecsökkennek a hatékony feszültségek és a nyírással szembeni ellenállás. A kővázban ébredő belső nyomásra, mint az aszfalt nagy nyíróellenállásának okára vonatkozó feltételezés összeegyeztethető az elismert Huet-Sayegh modellel, tehát a modulus hőmérsékleti függése nemcsak a bitumen viszkozitására vezethető vissza. A ma használatos kemény bitumenek alkalmazása kerülendő. A lágy bitumenekkel a repedésérzékenység  elkerülhető. A nyomvályú kialakulásával szemben ellenálló aszfalt a zsirátorban történő tömörítéssel meghatározott
„optimális” bitumentartalommal és a nagy tömörséggel érhető el.