Szeles Péter:
Minősítések, és ami mögöttük van - 1. RÉSZ – FŰRÉSZÁRUBÓL SZERKEZETI FA
Kivonat
A faanyagok építőanyagként való használata tulajdonképpen az
emberiséggel egyidős. Bár a fákat már nagyon régóta használjuk,
az egyes korokban alkalmazott faanyagok megmunkálása,
faszerkezetek kialakítása természetesen az adott kor műszaki
színvonalával van összefüggésben. Eleinte méretezés nélkül,
hagyomány alapján készültek a szerkezetek, a fejlődés azon
szakasza, mely lehetővé tette a faszerkezetek számításokra alapozott
tervezését a XIX. századra tehető. [1]
A faanyagok önálló szerkezetként való alkalmazása – összefüggésben
a kitermelt faanyag méreteinek csökkenésével, új
építőanyagok kifejlesztésével – az utóbbi évtizedekben visszaesett,
ennek ellenére az egyszerűbb épületek, kisebb fesztávolságú
szerkezetek esetében használatuk folyamatosan megkerülhetetlen
maradt. Napjainkban azonban ismét növekvő érdeklődéssel
tekintenek erre az ősi anyagra. Egyrészt a régóta jól ismert
előnyös tulajdonságai, mint pl. a széleskörű elterjedés,
alacsony megmunkálási energiaszükséglet, az önsúlyhoz viszonyított
magas szilárdság miatt, másrészt az utóbbi néhány évtizedben
a Föld környezeti problémái felhívták a figyelmet a környezettudatosság
fontosságára. Egy napenergia segítségével fenntartható
módon előállítható, újrahasznosítható, biológiai úton
lebomló anyag – ami ráadásul megköti a légköri CO2-t, és melléktermékként
oxigént állít elő – egyre fontosabbá válhat. Nem
csoda, hogy 2016-ban Brigitte Jilka, Bécs városépítési igazgatója
azt nyilatkozta egy 84 m magas faház építése kapcsán, hogy
a fa, mint építőanyag tűnik az egyik legmeghatározóbb elemnek
a jövő építőiparában, méghozzá nemcsak a fenntartható városfejlesztés,
hanem a források gazdaságos felhasználása szempontjából
is.
A teljes cikk letöltéséhez be kell jelentkeznie!
